˝Porból lettél és visszatérsz a porba, de Isten föltámaszt téged az utolsó napon.˝
Az elmúlás tudata, a legsúlyosabb teher, melyet egész életünkben hordozunk. Gondolunk rá, vagy beszélünk róla, szeretett embertársunk távozásával, rövidebb, hosszabb ideig még közelebb kerülünk az érzéshez és a tudathoz, hogy egyszer nekünk is el kell mennünk.
Azt, hogy ez életünkben mennyire fontos, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a történelem minden időszakában nagy gondot fordított az ember arra a bizonyos végső szertartásra, búcsúra, amelyhez a négy elem hozzátartozik: tűz, víz, föld, levegő.
A hamvasztást, mint temetkezési módot, egyre többen választják. A mai modern hamvasztók, megadják a hozzátartozóknak azt a lehetőséget, hogy elkísérjék halottukat az utolsó útra.
A hamvasztás után a hamvakat a Pantar Bt.-n keresztül a végső nyughelyére helyeztetheti urnafalba, kriptába, sírba illetve amennyiben kéri, a hamvasztás után azt bárhol elhelyezheti, azzal a feltétellel, hogy a kegyeleti jogok nem sérülhetnek.
A hamvak végső nyughelyéül a legkülönfélébb helyeket választhatja a hozzátartozó, vízbeszórás, repülőről való szétszórás, hazavitel. A hamvaktól ilyen módon való búcsúszertartás, más más szimbolikát hordoz.